A kisgyermekek többségénél 2,5-4 éves kor között megjelenhet egy úgynevezett fiziológiás, élettani dadogás. Ez a jelenség nem igazi dadogás, összefügghet a gyermek nyelvi fejlődésével (a mentális lexikonból még nem tudja olyan gyorsan aktivizálni a szavakat, pedig szeretné magát minél gyorsabban és pontosabban kifejezni, és a megakadásokkal „időt nyer”). Ez általában csak átmeneti, magától is megszűnő állapot, a nyelvi fejlődéssel enyhül és elmúlik. Az a legjobb, ha „nem is vesszük észre”, nehogy frusztrálja őt. Ilyenkor türelemmel, kivárással forduljunk felé.
A másik kiváltó élettani folyamat az idegrendszeri érés maga, ami kicsit lelassulhat, és bizony ilyenkor generálhat megakadásokat, regressziókat, stb. Ez utóbbinál az egyensúlyozó játékos feladatok, sok hintázás, esetleg mozgásos foglalkozások segíthetnek.
Arra érdemes óvatosan figyelni, hogy mikor, milyen helyzetekben jelenik meg a megakadás, esetleg van-e fokozó tényező? Az is fontos információ, hogy társul-e a megakadás valamilyen együttmozgással (pl. tic-kel). Az érzékenyebb gyermekeknél egy költözés, kistesó születése, válás, közösségbe kerülés is okozhat ilyen jellegű tüneteket. Itt is csak azt tudom megerősíteni, hogy észrevétlenül érdemes figyelni, és sok szeretettel, türelemmel megtámogatva az esetek többségében ez a jelenség szépen megszűnik.
Ha súlyosbodás, elhúzódó időbeni folyamat észlelhető, akkor javaslom a pszichodráma csoportokat 4-5 éves kortól, idősebb gyermekek esetén (középső-vagy nagycsoporttól) ajánlom logopédus és pszichológus együttes terápiáját.
Ötletek és javaslatok otthonra: bábozás, „dramatizálás”, rajzolás, az önkifejezés segítését szolgáló tevékenységek, mondókák, énekek mozgással, hangszerekkel kísérve.
Könyvajánló:
Fehérné-Szebényiné-Mácsainé: Együtt lenni jó c. könyv
Erwin Richter: Dadog a gyermek
Schmidtné Balás Eszter: Képeskönyv a dadogásról és más dolgokról